Székelyföldi védőrendszerek. Ember és életmód e védőrendszerek oltalmában címmel tartott előadást Tüdős S. Kinga művelődéstörténész, tudományos kutató február 21-én Sepsiszentgyörgyön. Az előadót a szervező Csillagőrző Egyesület nevében Incze Réka köszöntötte. Elmondta, a Hazatérés előadás-sorozat igyekeznek bemutatni a magyar történelemnek olyan szeleteit, melyeket az iskolában nem tanítanak. Tüdős S. Kinga előadásában arra fektette a hangsúlyt, mit jelentettek a templomvárak szellemiségükben és funkcionalitásukban a fejedelemség korában, s mit jelentenek, vagy mit kellene jelenteniük a ma élő ember számára. Egykoron a templom nem csak a hit központja volt, hanem az oktatásé is, tehát a székelység kultúramegőrző és -továbbadó népcsoport volt, s annak is kell maradnia. A székely sajátos nevelésben részesült, katonáskodó nép volt, s ma is hangsúlyt kell fektetni a nevelésre, mert az a jövő alapja. A jövőről szólva az előadó hangsúlyozta: egyénenként kell vállalnunk székelységünket, és székelynek lenni nem szerep, hanem feladat. /Szekeres Attila: Székelynek lenni feladat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./
2009. április 8.
Március 15-én sokan meghatódva nézték a városközpontban felvonuló huszárokat. Közülük az egyik, gidófalvi hagyományőrző, Kádár László állatorvos elmondta, célkitűzésük a magyar harcművészet minél szélesebb körben való megismertetése. Ennek érdekében Csillagőrző Egyesületet hoztak létre. Március 17-én reggel öt rendőr érkezett hozzá. Felszólították a birtokában lévő íjak és nyílvesszők megmutatására. A helyi őrsre kísérték, ahol már négy társa várakozott. A rendőrök közölték velük, hogy a birtokukban lévő íjak és a hozzá tartozó nyílvesszők fegyvernek minősülnek, ezért lefoglalják azokat. A lefoglalást rögzítő jegyzőkönyvben a rendőrök, a valóságtól eltérően, kiélezett hegyű nyílvesszőket említettek. A besorolást csak Kádár doktor észrevétele nyomán változtatták meg. Végül hagyományőrzőinknek írásban kellett nyilatkozniuk a fegyverek birtokába jutás időpontjáról és körülményeiről. Úgy tudták, törvényesen birtokolják a Magyarországon ajándékba kapott, nyílvesszőkkel ellátott íjakat. Akkor érdeklődésére a megyei rendőrségen közölték, hogy ezen eszközök tartása nem engedélyköteles. Most viszont iratcsomójukat az ügyészségre továbbították. Egy 2008-ban megjelent sürgősségi kormányrendelet bejelentéskötelessé tette ezek a birtoklását. A fentiek be nem tartása kihágásnak minősül, bírsággal, valamint a fegyverek elkobzásával büntethető. Európában a sportot, szórakozást vagy hagyományőrzést szolgáló eszközöket két országban minősítik fegyvernek: Romániában és Szerbiában. Vajon véletlen, hogy közvetlenül a nemzeti ünnep után csaptak le rájuk? Miért volt szükség a túlzott méretű rendőri erő felvonultatására néhány jóhiszemű ember ellen? Mi köze ehhez az ügyészségnek? A gidófalviak meghurcolásával a magyar nemzeti közösséget akarták megfélemlíteni. /Bedő Zoltán: Hagyományőrzők kálváriája (Fegyverkeznek a székelyek?). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./
2009. május 11.
Istenről, nemzetről, népességfogyásról, a szellemi és emberi értékekről, ezek megőrzéséről beszélt május 9-én Sepsiszentgyörgyön Jókai Anna Kossuth-díjas író és Csép Sándor újságíró, televíziós szerkesztő. Az Áldás népesség címmel meghirdetett országjárás Sepsiszentgyörgyre a Csillagőrző Egyesület meghívására érkezett. 2004 októberében a magyar véleményformálók színe-java gyűlt össze Félixfürdőn munkaprogramot, stratégiát kidolgozni a népességfogyás megfékezésére. Nyolc püspök, orvosok, pszichológusok, politikusok, demográfusok készítettek helyzetelemzést, keresték a megoldásokat, és ekkor indították útjára az Áldás népesség mozgalmat – mondta el Csép Sándor, aki több dokumentumfilmben dolgozta fel a témát. Az adatok riasztóak, Erdélyben tíz esztendő alatt egy kisvárosnyi magyar (19 000) tűnt el, Magyarország lakossága 35 év alatt félmillióval csökkent. Konkrét lépésekre is szükség lenne – például az anyaság főállású besorolása, a sokgyermekes anyák kiemelt nyugdíja stb. Fontosnak érzi az ország- és nemzetjárást Jókai Anna író. Keresi az emberek lelkét, igyekszik megnyitni, megismerni, átadni mindazt, amit hisz, értéknek talál. Bajban levő világunkban nagy szerepük van azoknak, akiket több tehetséggel áldott meg az Isten, kötelességük ebből minél többet visszafordítani a közösség javára, hangsúlyozta. Beszélt a haza- és nemzetszeretetről, arról, hogy magyarnak lenni felelősség és feladat. Folyik a nemzet lassú és biztos felőrlése. Jókai Anna előadását Ima Magyarországért című verse felolvasásával zárta. /Farkas Réka: Hit, nemzet, megmaradás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./
